2018. december 19., szerda, Viola
PDF-verzió

beköszöntő

Szerkesztői levél

Ha kötelező lenne, akkor is ugyanolyan rajongással készülnék minden szabad hétvégemen a Balatonra. Valahogy egy percet sem akarok elvesztegetni a nyárból, abból a nyárból, amit csak ott élhet át az ember. És ilyenkor nem gondolok a szúnyogokra, a sűrű forgalomra, a néha zsúfolt strandra.

Csak arra az illatra, arra a látványra, arra a vízre, arra a szabadságra. Az ücsörgős domboldalba komponált fényekre Tihany alatt, a kerékpáros kiruccanásokra Világos és Zamárdi között a parton, életem legjobb mentás madártej desszertjére Balatonszemesen. Így máris könnyebb végigrohanni a héten, belemerülni a dolgos órák mélyvízébe, hogy aztán kirántson onnan a péntek.

De persze, hiába minden igyekezet és időhúzás, az ősz az olyan, hogy beköszönt egyszer csak. Azonban a nyári emlékek maradékaival újra útra kelve rájövök, hogy a Balaton akkor is rengeteg szépséget rejt, és úgy tisztítja az elmét, mint valami olyan új és tiszta lap, amit minden évszakban újra meg újra teleírhatunk.

Virág Ildi