![]() |
|
![]() | |
2021. március 5., péntek, Adorján, Adrián |
PDF-verzió |
Balaton-parti nosztalgia Till Attilával
A Megasztár forgatásán, Siófokon érem utol Till Attilát, a tv2 népszerű műsorvezetőjét. Két fellépés között ülünk le egy padra, szinte a lábunk alatt csillog a tó. Balatoni kötődéseiről beszélgettünk.
Van valamilyen meghatározó élményed a Balatonról? Az első nagy találkozás?
De még mennyire! Mégpedig egészen kicsi koromból: úgy hároméves lehettem, amikor édesapám a karjában bevitt a vízbe. És ellentétben más kissrácokkal, én nem azért hisztiztem, hogy be ne tegyen a vízbe, meg hú, ez hideg és félek… Azért küzdöttem, de keményen, hogy hadd merülhessek végre a víz alá! És aztán apám teljesítette az óhajomat, nem engedett ugyan el, de engedte, hogy az arcom, a testem a víz alá kerüljön. Tudod, mi a furcsa? Hogy a mai napig emlékszem a víz színére, arra a különleges árnyalatra, a kék és zöld mesebeli keveredésére.
Nyitva merted tartani a szemed?
Annál sokkal kíváncsibb voltam, mint hogy becsukjam. Aztán valami egészen különös érzés ért utol, és bár nem tarthatott az egész történet fél percnél tovább, én nagyon hosszúnak éreztem a víz alatt töltött időt; félni kezdtem, miközben lenyűgözött a víz. Ezt a kettőséget a mai napig nem tudtam elfelejteni, és azt gondolom, az a néhány másodpercnyi élmény határozza meg a mai napig a viszonyomat a természettel, hogy képes elbűvölni, miközben felismerem és tisztelem az erejét. A későbbi élmények is meghatározóak persze, ha azok nem is közvetlenül a vízhez, inkább egy településhez, Szemeshez kötődnek. Édesanyám munkahelyének az üdülőjében töltöttünk minden nyáron egy-két hetet. Úgy, mint minden más hétköznapi család.
Szóval délelőtt, délután fürdés, este séta és maratoni pecázások?
Még szép! De nem én pecáztam, ebben a nálam négy évvel idősebb bátyám volt a nagymenő, és az édesapám. A bátyám egyszer egy egészen komoly méretű pontyot is horogra akasztott, amikor gyerekek voltunk. Nekem ebben nem volt olyan nagy sikerem, bár a mai napig odavagyok a balatoni halételekért.
Valami kedvenc?
A halászlé. És a sneci, az az egészen apró halacska, amit csalinak is használhatunk. Ropogósra sütve. Imádom.
El is készíted, ha esetleg itt nyaraltok a családdal?
Sajnos nem. És nem azért, mert nem tennék-vennék szívesen egy bogrács körül vagy a konyhában, hanem mert mi így együtt, szóval a családdal, szállodában nyaralunk. Ahol a kész ételt elénk teszik. Ez egyfelől nagyon kényelmes, másrészt, azért az együtt főzés hangulata elveszik. A gyerekekkel azonban, ha a Balatonon bográcsozni nem is, de nosztalgiázni tudok, mert az anyósom minden nyáron elviszi a srácokat Zamárdiba, egy régimódi szakszervezeti üdülőbe, ahol konyhásnénik vannak, meg időre kell leülni az asztalhoz, különben nem kapnak ebédet. Néha én is velük töltök egy-két napot, és nagyon élvezem a dolgot. És ahogy látom, a srácok is, bár a pálcikás Leó jégkrémet már nem tudom megmutatni nekik.
A Balatonon tanultál meg úszni is?
Nem, azt Budapesten különböző uszodákban, strandokon. És az édesapám tanított meg úszni, nem vettem részt úszótanfolyamokon. De jól úszom, olyannyira, hogy vízilabdáztam is jó ideig.
A fiúk tudnak úszni?
Igen, ezt nagyon fontosnak tartottuk, kell a vízbiztonság. A feleségem, Kriszta rokonságában a nagynéninek van egy vitorlása, amivel a srácokat is kivisszük a vízre. És bár rövid időről van csak szó, és mi vendégek vagyunk azon a hajón, alapvető feltétel, hogy a gyerekek és mi is tudjunk úszni.
A Balaton-átúszás szerepela terveid között?
Ezt egészen pontosan leírhatod: sajnos nem, nekem túl hosszúnak tűnik az a táv...
Más vízzel kapcsolatos sport?
Vízparti sport… Szeretném a srácokkal mielőbb körbekerékpározni a Balatont. Tudom, hogy kiépült a bringakörút. Hasznát venném. Egyébként is nagy bringás vagyok, nem vezetek autót, de kerékpárral nagy távolságokat át lehet hidalni, miközben szemernyit sem szennyezzük a környezetet.
Jogosítvány nélkül hogyan utazol a Balatonra?
Ha az egész család jön, akkor a feleségem vezet, ha én jövök a srácokkal, akkor vonatozunk. És látod ez az, ami semmit nem változott az elmúlt évtizedek alatt, a vonatok. Ugyanazok közlekednek, mint gyerekkoromban. Szóval jó lenne, ha fejlődne kicsit a vasúti közlekedés. Olyan sokan szeretjük a Balatont, és talán még többen jönnének ide nyaralni, ha ez autó nélkül is, komfortos, tiszta vasúti kocsikkal elérhető lenne.
A rovat további cikkei: