interjú

Balaton-parti nosztalgia Till Attilával

A Megasztár forgatásán, Siófokon érem utol Till Attilát, a tv2 népszerű műsorvezetőjét. Két fellépés között ülünk le egy padra, szinte a lábunk alatt csillog a tó. Balatoni kötődéseiről beszélgettünk.

Van valamilyen meghatározó élményed a Balatonról? Az első nagy találkozás?

De még mennyire! Mégpedig egészen kicsi koromból: úgy hároméves lehettem, amikor édesapám a karjában bevitt a vízbe. És ellentétben más kissrácokkal, én nem azért hisztiztem, hogy be ne tegyen a vízbe, meg hú, ez hideg és félek… Azért küzdöttem, de keményen, hogy hadd merülhessek végre a víz alá! És aztán apám teljesítette az óhajomat, nem engedett ugyan el, de engedte, hogy az arcom, a testem a víz alá kerüljön. Tudod, mi a furcsa? Hogy a mai napig emlékszem a víz színére, arra a különleges árnyalatra, a kék és zöld mesebeli keveredésére.

Nyitva merted tartani a szemed?

Annál sokkal kíváncsibb voltam, mint hogy becsukjam. Aztán valami egészen különös érzés ért utol, és bár nem tarthatott az egész történet fél percnél tovább, én nagyon hosszúnak éreztem a víz alatt töltött időt; félni kezdtem, miközben lenyűgözött a víz. Ezt a kettőséget a mai napig nem tudtam elfelejteni, és azt gondolom, az a néhány másodpercnyi élmény határozza meg a mai napig a viszonyomat a természettel, hogy képes elbűvölni, miközben felismerem és tisztelem az erejét. A későbbi élmények is meghatározóak persze, ha azok nem is közvetlenül a vízhez, inkább egy településhez, Szemeshez kötődnek. Édesanyám munkahelyének az üdülőjében töltöttünk minden nyáron egy-két hetet. Úgy, mint minden más hétköznapi család.

Szóval délelőtt, délután fürdés, este séta és maratoni pecázások?

Még szép! De nem én pecáztam, ebben a nálam négy évvel idősebb bátyám volt a nagymenő, és az édesapám. A bátyám egyszer egy egészen komoly méretű pontyot is horogra akasztott, amikor gyerekek voltunk. Nekem ebben nem volt olyan nagy sikerem, bár a mai napig odavagyok a balatoni halételekért.

Valami kedvenc?

A halászlé. És a sneci, az az egészen apró halacska, amit csalinak is használhatunk. Ropogósra sütve. Imádom.

El is készíted, ha esetleg itt nyaraltok a családdal?

Sajnos nem. És nem azért, mert nem tennék-vennék szívesen egy bogrács körül vagy a konyhában, hanem mert mi így együtt, szóval a családdal, szállodában nyaralunk. Ahol a kész ételt elénk teszik. Ez egyfelől nagyon kényelmes, másrészt, azért az együtt főzés hangulata elveszik. A gyerekekkel azonban, ha a Balatonon bográcsozni nem is, de nosztalgiázni tudok, mert az anyósom minden nyáron elviszi a srácokat Zamárdiba, egy régimódi szakszervezeti üdülőbe, ahol konyhásnénik vannak, meg időre kell leülni az asztalhoz, különben nem kapnak ebédet. Néha én is velük töltök egy-két napot, és nagyon élvezem a dolgot. És ahogy látom, a srácok is, bár a pálcikás Leó jégkrémet már nem tudom megmutatni nekik.

A Balatonon tanultál meg úszni is?

Nem, azt Budapesten különböző uszodákban, strandokon. És az édesapám tanított meg úszni, nem vettem részt úszótanfolyamokon. De jól úszom, olyannyira, hogy vízilabdáztam is jó ideig.

A fiúk tudnak úszni?

Igen, ezt nagyon fontosnak tartottuk, kell a vízbiztonság. A feleségem, Kriszta rokonságában a nagynéninek van egy vitorlása, amivel a srácokat is kivisszük a vízre. És bár rövid időről van csak szó, és mi vendégek vagyunk azon a hajón, alapvető feltétel, hogy a gyerekek és mi is tudjunk úszni.

A Balaton-átúszás szerepela terveid között?

Ezt egészen pontosan leírhatod: sajnos nem, nekem túl hosszúnak tűnik az a táv...

Más vízzel kapcsolatos sport?

Vízparti sport… Szeretném a srácokkal mielőbb körbekerékpározni a Balatont. Tudom, hogy kiépült a bringakörút. Hasznát venném. Egyébként is nagy bringás vagyok, nem vezetek autót, de kerékpárral nagy távolságokat át lehet hidalni, miközben szemernyit sem szennyezzük a környezetet.

Jogosítvány nélkül hogyan utazol a Balatonra?

Ha az egész család jön, akkor a feleségem vezet, ha én jövök a srácokkal, akkor vonatozunk. És látod ez az, ami semmit nem változott az elmúlt évtizedek alatt, a vonatok. Ugyanazok közlekednek, mint gyerekkoromban. Szóval jó lenne, ha fejlődne kicsit a vasúti közlekedés. Olyan sokan szeretjük a Balatont, és talán még többen jönnének ide nyaralni, ha ez autó nélkül is, komfortos, tiszta vasúti kocsikkal elérhető lenne.

A rovat további cikkei:

• Külső és belső harmóniában